4.törvény
2005.11.13. 15:32
4. törvény: Minden párnak hasznára válik a titkos összjáték
A tangózáshoz mindig ketten kellenek. Minden lépésünk, minden mozdulatunk hatással van a partnerünkre. Két egymást szerető embert láthatatlan kötelék fűz össze, együttélésük során kialakul közöttük – többnyire nem tudatosan – egy bizonyos összjáték. Ha ezt elfogadjuk, akkor azzal is egyet kell értenünk, hogy a viták, nézeteltérések kialakulásáért is ketten együtt felelősek.
Az nem lehet, hogy csak az egyik fél hibás, hogy csak ő kötegszik, ő az igazságtalan, a másik fél pedig teljesen ártatlan, ő a jó, a tökéletes. A már említett titokzatos kapcsolat miatt egy pár mindig több, mint a két partner „összege”.
Olyan mintha a pár aláírt volna egy szerződést, amelyben a partnerek vállalták, hogy átveszik a másiktól azokat a szerepeket, magatartásformákat, amik a párjuknak gondot okoznak, amivel az nehezen boldogul. Nem tudatosan létrejött, ámde tökéletes munkamegosztás alakulhat így ki közöttük.
De mivel a felek gyakran nincsenek tudatában ennek a titkos összejátszásnak, így előbb-utóbb szemrehányásokat tesznek egymásnak. Ha felületesen nézzük a dolgokat, gyakran úgy tűnik, mintha egy-egy konfliktusban mindig csak a partnerek egyike lenne a problémák forrása, mintha mindig csak ő nem figyelne eléggé a partnerére, pedig valószínűleg csak a nem tudatos munkamegosztás során osztották el így maguk között a szerepeket. Ami igaz, hogy szenvedést is okozhat mindkettejüknek, de azért valamiképpen jól is járnak mindketten. Például a nő önállótlansága, hogy mindenbe csak a párjával együtt mer belefogni, csökkentheti a férfi amiatti aggodalmát, hogy a nő elhagyja őt. Vagy a férfi állandó túlórái, amik miatt a nő ugyan gyakran szemrehányásokat tesz, segítenek csökkenteni a nő attól való félelmét, hogy zavaróan sok időt töltenek egymás társaságában. Ahhoz, hogy megszabaduljunk a kölcsönös, meddő szemrehányásoktól, a legfontosabb lépés, ha belátjuk, hogy minden összeütközésben mindkét félnek megvan a maga szerepe, és a mindkettejüknek származik valamilyen előnye is abból a helyzetből, ami körül a vita kirobbant.
Gyakorlatok: 1. Gondoljon egy olyan Ön és partnere között esetleg gyakrabban ismétlődő konfliktusra, amelyben úgy érzi, hogy Ön mindig csak az áldozat, amelynél meg van győződve róla, hogy a partnere rosszul bánik Önnel. Majd próbálja meg egy kívülálló szemével látni a problémát, és tegye fel magának a következő kérdéseket: - Milyen előnyöm származik abból a dologból, amit épp szóvá tettem? - Ha másképp alakult volna a helyzet, akkor hogyan kellett volna viselkednem, mi az, amit a konfliktust kiváltó dolognak köszönhetően elkerültem? - Mi lett volna talán még nehezebb számomra? - Mi történt volna, ha az általam kívánt változást sikerül elérni, akkor milyen más problémákkal kellett volna szembenéznem? És megbirkóztam volna velük?
2. Tudatosítsa magában a kapcsolatukban kialakult szereposztást: - Melyikük az aktívabb, a dominánsabb, ki inkább passzívabb, engedékenyebb? Ki a gondoskodó, és kinek van szüksége a gondoskodásra? - Melyikük az erősebb, és melyiküknek van inkább szüksége támaszra? - Ki a fegyelmezettebb, ki a játékosabb? - Melyikük az optimistább, melyikük inkább pesszimista? Ha nehezére esik szerepeik megítélése, kérdezze meg barátait, ismerőseit, hogy ők hogyan látják az Önök közötti szereposztást.Ha sikerült feltérképeznie a kapcsolatukon belüli „munkamegosztást”, kérdezze meg önmagától, hogyan érezné magát a partnere szerepében? Engedje el a fantáziáját, és gondolja végig, hogy egy esetleges szerepcsere hogyan változtatná meg a kapcsolatukat, mi okozná Önnek a legnagyobb gondot, ha partnere bőrébe kellene bújnia
|