1. törvény: Csak azt tartja tiszteletben a partnere...
aki önmagát is tiszteletben tartja.

Egy kapcsolat életben tartására nem a legjobb út, ha mindent feladunk, és csak a partnerért élünk. A szerelem azt is jelenti, hogy a saját vágyainkra is odafigyelünk.

Szerelmespároknál gyakran látható tárgy a sok kis piros szívecskével díszített, „A szerelem az, amikor egészen a másikért élünk” feliratú kávésbögre. Fülig szerelmesen hajlamosak is vagyunk elhinni, hogy a szerelemnek ilyennek kell lennie.

Háttérbe szorítjuk saját érdekeinket, szükségleteinket, csak hogy ne veszélyeztessük a kapcsolat harmóniáját. Nem merünk spontán találkozót megbeszélni a barátainkkal, abbahagyjuk a nyelvtanfolyamot, vagy annak ellenére, hogy élünk-halunk a modern festészetért, mégse megyünk többé kiállításokra, mert a partnerünk halálra unja magát.

Ugye ismerős?
Még azok is, akik korábban sokszor szerveztek maguknak programot, gyakran félrevonulnak partnerükkel a szerelmi fészekbe, azt hiszik, hogy csak így lehetnek boldogok. Pedig mekkorát tévednek! Mert egyszer csak észreveszik, hogy egyre kevésbé érzik az ellenállhatatlan vonzódást partnerük iránt, hogy eltűnőben van a kezdeti izgalom, helyette jön az unalom és a megszokás.

Mindez azért fordulhat elő, mert az ilyen szerelemből hiányzik valami. A nagy igyekezetben, hogy partnerünk számára mindig elérhetők legyünk, hogy mindent egymással és egymásért tegyünk, elfelejtkezünk arról, hogy egy kapcsolat mozgatórugója a jó értelemben vett feszültség. Ha a szerelmes teljesen feladja magát és érdeklődését, akkor a feszültség eltűnik, és a másik szemében egyszerűen már nem lesz érdekes.

A kapcsolatotokat egy két oszlop által tartott kapuhoz hasonlíthatjuk, ha az oszlopok túl közel állnak egymáshoz, akkor az már nem kapu, azonban ha túl messze vannak, akkor az építmény előbb-utóbb összedől. A siker a megfelelő távolságon, az egyensúlyon múlik.

Persze tagadhatatlan, hogy a való életben soha semmi nem olyan egyszerű, mint elméletben. Azt, hogy milyen gyakran engedjünk saját kívánságainknak, és milyen gyakran alkalmazkodjunk partnerünk igényeihez, nagyon nehéz megmondani: a helyes döntéshez gyakran egy kötéltáncos ügyessége szükséges. De sokat segít, ha nem egyedül akarjuk eldönteni a kérdést, hanem a partnerünket is bevonjuk, és közösen dolgozzuk ki a szabályokat.

A nők általában hajlamosabbak arra, hogy partnerük miatt ‚elhanyagolják’ magukat, mivel kislánykorukban őket inkább tanították arra, hogy legyenek tekintettel másokra, hogy értsék meg mások gondjait. Ha nem figyelnek oda, akkor partnerükkel együtt könnyen ördögi körben találhatják magukat. Mert titokban azért legtöbben azt várják, hogy a partner legalább olyan megértő és önzetlen legyen, mint ők maguk. Ha nem így tesz, akkor jönnek a szemrehányások, a sértődések, a partner szerelemmegvonással való büntetése. És előbb-utóbb – ahelyett, hogy magunkon változtatnák – a partnerünk szemére vetjük, hogy mindig csak az történik, amit ő akar, és mi már szinte nem is számítunk.

Ha azonban megpróbálunk arra törekedni, hogy jóban legyünk önmagunkkal, hogy kielégítsük saját szükségleteinket és kívánságainkat, akkor egy olyan fejlődési folyamaton mehetünk keresztül, ami nem csak az önképünket, önértékelésünket javítja, hanem partnerkapcsolatunknak is csak a javára válik.

A kávésbögre felirata tehát csak féligazság. A bögre másik oldalára rá kellene festeni azt is, hogy: „A szerelem az, amikor magunkért is élünk.” Mert régi igazság, hogy aki nem szereti önmagát, az nem hagyja magát szeretni, és mást sem tud igazán szeretni.

Gyakorlatok:
1. Üljön le egy negyed órára, és írja össze, hogy kikkel szakadt meg a kapcsolata, mik azok a dolgok, amiket elhanyagol, vagy amikkel esetleg teljesen felhagyott, mióta együtt van partnerével. Készítsen egy másik listát is azokról a dolgokról, amiket újra el akar kezdeni, amikre újra több időt akar szakítani. Adjon meg konkrét időpontokat is, és próbálja meg a következő hetekben minél több kívánságát valóra váltani.
2. Naponta szakítson időt ellazulásra, meditációszerű befelé tekintésre, arra hogy ily módon tisztába jöjjön önmagával.
3. Vezessen naplót. Segíti az önreflexiót, erősíti az öntudatot.
4. Hetente egyszer egy órára üljön le a partnerével és beszéljék meg, hogy mi az, ami éppen a leginkább foglalkoztatja a másikat. Mindegyikük elmondhatja félórában a másiknak, hogy mi az, ami neki a legfontosabb abban az időszakban. Ez az órácska segíthet önmagunk és partnerünk jobb megismerésében.

És még valami: Tanulja meg elfogadni, hogy csakúgy, mint Önnek, partnerének is szüksége van arra, hogy számára kedves dolgokat tegyen. Mindegy, hogy olvas, horgászik, vagy épp focimeccset néz, biztos, hogy nem azért teszi, hogy Önt bosszantsa. Meglátja, kapcsolatuknak csak előnyére válnak majd ezek a külön töltött órák.