Hamarosan újra találkozunk, állandóan titkos összeköttetésben állunk majd. Ha már elviselhetetlenül vágyódom utánad, a szívem hívni fog, a te szíved pedig meghallja e hívó szót. Tehetetlenek vagyunk a szerelmünkkel szemben.
Ha úgy érzed élni nincs kedved, mert nincs miért, nincs kiért, nyújtsd kezed felém, szeress belém, és élhetünk együtt egymásért!
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel.
Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.
Azt akarom, hogy enyém légy, mint Róbert Gidáé Micimackó. De Te ne félj semmitől, mint Malacka, mert én vigyázok Rád, mint a bátor Tigris.
Hmm... Akartam valami szépet irni Neked, de rá jöttem, hogy nincs értelme, hisz csak tükörbe kell nézned.
Önnek egy cupp üzenete érkezett. A sípszó után kérem kapcsolja le a lámpát és álmodjon szépeket. Köszönjük: Cupp
A nap 24 órájában rád gondolok,és az alól ez a pillanat sem kivétel. Szeretlek!
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.
A sör egészséges, a vörösbor romantikus, a vodka hódító, a pálinka fejbevaló...de csak egy valami tesz igazán részeggé...Te!
Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.
Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág, többet érsz nekem, mint az egész világ.
Más csókol, más szeret és más karja zár.De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.
Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti.
Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még!
Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem birom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mondd, hogy szeretsz.
Árnyak mozognak, kelnek szaporán, én csak nézem a holdat, csillognak a csillagok, mint a borostyán, már csak te hiányzol, s tőled lenne szívem oly olvadt.
Mindnyájan angyalok vagyunk, de csak 1 szárnyunk van. Csak akkor tudunk repülni, ha szorosan átöleljük egymást.
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol.
A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni csak egyvalakit lehet, éspedig azt, ki téged nagyon szeret.
Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván.
Hogyha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet. Százszor elmondanám, hogy szeretlek Téged.
Ha én irnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!
Kicsim, csak azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e izomlázad, mert egész nap itt motoszkáltál a fejemben!
Te vagy a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája :-)
Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.
Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.
Ki az? Ó betűvel kezdodik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.
Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy pillanat nélküled maga az örökkévalóság.
Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.
Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.
Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad.
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.
A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.
Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
Felforrósodik a levego, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív. Akivel ez most történik, sms-t küld neked.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.
Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!
Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.
Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.
Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.
Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.
Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.
Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.
Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.
Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.
Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.
Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.
Tenger partján a víz és homok, így együtt szép e két dolog. Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek. Álmomban én homok lettem, s a tenger vízében rád leltem.
Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.
Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.
Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek.
Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.
Kit szeretsz, soha nem feleded, Kit szeretsz, el nem engeded. Kiért, bármire képes lennél, Kiért, bármit megtennél, Kiért képes vagy sírni, És hevesen egy kis levelet írni, Kit, igazán tudsz szeretni, Kivel bármin tudsz nevetni, Kivel mindig boldog vagy, És rajatok kívül a világ megfagy.
Besugározza minden napod, Tőle az élet legszebb perceit kapod, Az Ő szemébe nézve megremegsz, És minden csúf emléket elfeledsz, Boldog vagy és határtalannak érzed, De nehogy azt hidd, ne képzeld, Mert mikor azt mondja : VÉGE! Darabokra tép és szakít téged. Ne mutasd ki előtte mennyire fáj, Mint egy véső, mely szívedbe váj, Erősnek kell mindig lenned, Uralkodnod kell, erőt kell venned!!!
És, ha már senki nem figyel rád, "Én tettem mindent" jön az önvád. Ne hibáztass senkit, ez természetes dolog, Nem lehetsz te sem mindig boldog. Más is átélte már, ezt az érzést, Mindegyikük feltett ezer kérdést. "Miért? Miért így lett? Miért pont velem?" Nem csak vele, de véget ér a szerelem. Mindenki átesik a csalódások sokaságán, Mind megáll a bánat ágán.
Soha ne törj meg, felesleges, Óvjad szerelmed, most keresheted, Ha úgy érzed megtaláltad, A szived újra kitártad!
AJÁNLOM AZ OLDALT
