Titkos vagy nyílt kívánságlistákat írunk, egy bizonyos kor után persze már csak fejben. Viszonyítunk, mérlegelünk, vágyakozunk. Az ajándékoktól reméljük a boldogságot, de valahogy sohasem azt kapjuk, amire vágytunk.

Hogyan szeress? A legtöbb nőnek titkos álmai vannak arról, milyen ajándékkal lephetné meg szerelme. Ezen fantáziák melegágyai a romantikus regények és filmek, barátnői csevelyek és dicsekvéssel egybekötött élménybeszámolók, régi és új keletű szokások. Reménykedünk, hogy vannak még hercegek, és lehetünk mi királykisasszonyok, akiknek a lába elé terítik a fél világ kincseit. Vágyunk valamire, néhányan kérjük, néhányan követeljük, de legtöbbször nem mondjuk el, mert ha kérjük, már nem az igazi. Éppen ezért várunk. Várjuk, hogy a pasik kitalálják a gondolatainkat, viszont nagyon kevés pasi rendelkezik gondolatolvasói képességekkel, a sablonoktól és az elvárásoktól lúdbőrzik a hátuk, éppen ezért létrehozzák saját rítusukat, ami gyakran keveredik lustasággal, és a végén nem kapunk semmit. Nincs virág, nincs ékszer, nincs csokoládé, de még egy nyamvadt fehérnemű sincs. Virág vagy csoki? Ezután persze az összes barátnőd egyet fog érteni veled abban, hogy a pasid egy disznó, amiért még névnapodra, születésnapodra, nőnapra sem hozott neked egy csokor virágot, vagy azért, mert csak névnapodra, születésnapodra, nőnapra hoz virágot. Téged elvakít a vágyakozás, és minden este, amikor belép az ajtón, a kezét lesed, és minden este csalódott vagy, hogy nincs benne hatalmas rózsacsokor. Keserűségedben magadba tömöd a csokit, amit a pasid hozott, és úgy érzed, könyvet tudnál írni arról, mennyire nem mutatja ki irántad érzett szeretetét. Stop! Pörgessük kicsit vissza az eseményeket! A pasid hazajött, és csokit hozott neked. A kedvenc csokidat! Nem virágot, ahogy vártad, de valamit, és te mégis keseregsz. A pasid nem ért semmit, csak azt látja, hogy ő megpróbálta, hozott neked valamit, de te mégis elégedetlen vagy. Ha így viselkedsz, ne lepődj meg, ha soha többet nem fog neked hozni semmit! Annyira nagyon, de nagyon... A sikertelen gondolatátvitel után a legtöbb nő a ráutaló magatartással próbálkozik. Azt gondolod, ha valami hasonlót veszel a pasidnak, mint amit te szeretnél, akkor majd rájön, mire vágysz? Dehogy! A pasik nem kombinálnak. Megkapják az ajándékot, és vagy örülnek, hogy milyen frankó dolgot kaptak, vagy egyáltalán nem értik, mit is kezdhetnének egy ilyen izével. Hasonló női próbálkozás, amikor új szokások bevezetésével próbálod a pasit ajándékozásra bírni. Ennek üzleti formájára remek példa a Valentin-nap, és te is piros betűs ünnepet kreálsz a naptárban. Megismerkedésetek dátuma kiváló apropója újabb ajándékok begyűjtésének. Akkor legalább hoznia „kell” valamit, és ha nem hoz, akkor hisztivel és sértődéssel lehet büntetni. Ha már nem lehet az ajándék örömmámorában úszni, akkor legalább fetrenghetsz kicsit az önsajnálat pocsolyájában. Egy ajándék öröme Én egy gyűrűt szeretnék. Na, nem karikát, hanem csak egy szép, finom, ametisztköves ezüstgyűrűt. (Erről a pasim nem tudott, ez olyan titkos vágy volt. Eddig.) Igazából, - és azt hiszem, hogy ezzel sokan vagyunk így -, nem is maga a tárgy a lényeg, hanem (mi nők bármit képesek vagyunk megideologizálni) hogy legyen velünk mindig valami, ami rá emlékeztet. De hát gyűrű nélkül is olyan, mintha mindig velem lenne, reggel mellette ébredek, este mellette alszom el. Mivel adhatna többet egy tárgy? Semmivel! Persze nem csak ajándékot kapni, hanem ajándékozni is jó, viszont egy ajándék akkor okoz igazán boldogságot, ha nincs benne kötelesség és elvárás. Egy gimis nyelvkönyvben volt egy olvasmány, amiben a pasi szomorúan kiáltott fel: „Nyakkendő, megint nyakkendő!” Kétségbeejtő! Ha már ajándékozni szeretnénk, akkor ne saját magunk vágyai alapján válasszunk, ne bevált ajándékok közül válogassunk, hanem inkább figyeljünk arra, akit szeretünk. A legszebb ajándékok néha nem is öltenek tárgyiasult formát.